Kortárs Gyűjtemény

Kortárs Gyűjtemény

Schéner Mihály

2015. augusztus 16. - KGYff

 

Életrajz

Schéner Mihály korunk egyik legnagyobb alkotója, polihisztor művész. A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó Schéner gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművészet példázata lehetne. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, „formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitológikussá nőtt képzelete új lényeket teremt. Pályája első szakaszában expresszív képeket fest, későbbi képein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből vett figurák (betyárok, huszárok, mézeskalács bábok, kiskocsik) a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezetnek.

Schéner Mihályt a 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton.
A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. Egész sor textilből készült kézplasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán Schéner újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban alkalmaz görög mitológiai alakokat. Schéner mindennapos alkotó tevékenysége mellett rendszeresen publikál nemcsak saját művészetéről, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg.
Schéner Mihályt több évtizedes művészi munkássága elismeréseként számos rangos kitüntetéssel jutalmazták. 1978-ban Munkácsy-díjat kapott. 1984 óta érdemes, 1989-től kiváló művész. 1995-ben Kossuth-díjat vett át. 2004-ben a Táncsics Alapítvány díjával tüntették ki, 2005-ben Prima Primissima-díjra jelölték.

(Kovács Árpád)

 

Egyéni kiállításai

1962, 1969 • Csók Galéria, Budapest
1964 • Grosvenor Gallery, London
1968 • Medgyesegyháza • Vaszary Terem, Kaposvár • KISZ-klub, Budapest, Népköztársaság út 112.
1970 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1972 • Párizs
1973 • Egry J. Terem, Nagykanizsa • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1974 • Pécs
1975 • Atelier Mensch, Hamburg • Magyar Intézet,Varsó • Hajdúszoboszló • Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Frankel Leó Művelődési Ház, Óbuda, Budapest
1976 • Rudnay Terem, Eger
1977 • Kamarakiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest
1978 • Mall Gallery, London
1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany
1983 • Művelődési Ház, Szeged • Képcsarnok, Salgótarján • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia
1985 • Derkovits Terem, Szombathely
1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár
1993 • Art Galéria, Szeged • Munkácsy Mihály Múzeum és Meseház, Békéscsaba
1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba
1996 • Csontváry Terem, Pécs • Körmendi Galéria, Budapest • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba
1997 • Ópusztaszer • Körmendi Galéria, Budapest
1997 1998 Körmendi Galéria - Kortárs Magyar Képtár
1999 Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár
1999 Pest Center Galéria
1999 • Vigadó Galéria, Budapest
2003 Mű-Terem Galéria
2004, 2005 2001 Körmendi Galéria, Budapest
2004 Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár
2005 Pestszentimrei Közösségi Ház
2006 Körmendi Galéria, Budapest
2006 Szentendrei Képtár
2006 MűvészetMalom, Szentendre

 

Csoportos kiállításai

1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba
1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1971, 1972 • Salon de la Jeune Sculpture • Grands et Jeunes d'Aujourd'hui, Párizs
1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép '72, Debrecen
1973 • Kortárs festők..., Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok
1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba
1977 • Festészet '77, Műcsarnok, Budapest
1978 • Magyar Ház, Berlin
1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó
1980 • Pápa • Monza [I].
1999 Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár
2000 Art Budapest 3. Nemzetközi Művészeti Vásár
2001 Körmendi Galéria, Sopron
2001 Magyar Újságírók Országos Szövetsége Székház
2001 Kortárs Magyar Művészet a Körmendi-Csák Gyűjteményben, Tallin
2003 Collegium Hungaricum
2005 Burgenländische Landesgalerie, Eisenstadt (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)
2006 Kassa, Vychodoslovenska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)
2006 Pilsen, Zapadoceska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)

 

Köztéri művei

Dorottyás kocsi (Vörösmarty úti lakótelep)
Berlinerkendős nyanya (Dunaújváros, 1985, Szoborpark)
Csikó-huszár (Dunaújváros, Szoborpark).

 

Művei gyűjteményekben

Körmendi-Csák Gyűjtemény, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely.

 

Irodalom

KÖRNER É.: Schéner Mihály kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4.
D. FEHÉR ZS.: Húsz év után, Művészet, 1965/4.
BOZÓKY M.: Schéner Mihály, Tiszatáj, 1968/5.
PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8.
BARÁNSZKY-JÓB L.: Schéner Mihály, Művészet, 1969/9.
LÁSZLÓ GY.: Schéner Mihály kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4.
MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15.
FRANK J.: Bemutatjuk Schéner Mihályt, Élet és Irodalom, 1972. május 6.
SOLYMÁR I.: Schéner Mihályról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972
ISZLAI Z.: Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9.
MAJOR M.: Schéner Mihály játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27.
BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6.
VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4.
JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17.
PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6.
FRANK J.: Schéner Mihály, in: Szóra bírt műtermek, Budapest, 1975
NAGY I.: Játék és művészet, Művészet, 1976/6.
LÁSZLÓ GY.: Schéner Mihály, in: Művészetről, művészekről, Budapest, 1978
P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3.
LÓSKA L.: Békési művészet, Művészet, 1978/7.
SZÉKELY A.: A beskatulyázhatatlan, Új Tükör, 1978. augusztus 27.
SZAMOSI F.: Schéner Mihály [kismonográfia], Budapest, 1978
VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18.
NÉMETH L.: Schéner Mihály műveiről, Művészet, 1979/4.
MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10.
ROZGONYI I.: Hosszú út a játszótérig, Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5.
MENYHÁRT L.: Schéner Mihály, Budapest, 1982
RITTER, T. P.: Spielzeug von Schéner Mihály, Budapester Rundschau, 1983. április 11.
VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6.
SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6.
LÁNCZ S.: Kiállítási Krónika, Jelenkor, 1983/6.
SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11.
MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3.
NAGY M.: Golgota, Művészet, 1984/9.
BANNER Z.: Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11.
LÁNCZ S.: A demiurgosz, Új Művészet, 1992/6.
FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1.
CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1.
KABDEBÓ L.: Schéner Mihály mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17.
NAGY Z.: Vándorévek és kibontakozás, Új Művészet, 1996/12.
P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4.
MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2.
SZAKOLCZAY L.: Kikötő, Új Forrás, 1998/3.
Mezei Ottó: Schéner Mihály. 1999. (a Körmendi Galéria kiadása)
Schéner Mihály. 2002. (a Körmendi Galéria kiadása)
Schéner Mihály (kat.; szerk. Mazányi Judit). 2006. (a Körmendi Galéria kiadása)
Schéner Mihály. Ördögöcskék és egyéb firmák (kat.; szerk.Csák Ferenc). 2006. (a Körmendi Galéria kiadása)

 

Egyebek

Báb- és díszlettervei
Tamás Ervin: Bolhabál, Békéscsaba, Jókai Színház
Illyés Gyula: Tűvétevők, Pocci, Tersánszky Józsi Jenő: A varázshegedű, Bábszínház.
Válogatott írásai
Egy útkereső fiatal művész, Új Auróra, 1980/8.
Áramlások (Várnai Gitta), Tiszatáj, 1981/10.
Katkics Ilona, Új Auróra, 1983/3.
Gondolatok Kohán Györgyről, Új Auróra, 1983/3.
Meditáció Barcsay művészetéről, Új Auróra, 1984/2.
Hommage à Huszárik Zoltán, Élet és Irodalom, 1986. május 23.
Váradi Zoltán fotói, Új Auróra, 1987/1.
Építészet és textilművészet, Csete György építész, Csete Ildikó textilművész, Új Auróra, 1987/2.
Diabolikon, Békéscsaba, 1988; Kézkivirágzások, Budapest, 1997.

 

Forrás:

Körmendi Galéria

Bor István Iván

Bor István Iván (1945–2006) festőművész, grafikus. Rajzai, illusztrációi 1965-től 1994-ig jelentek meg a Nagyvilág (folyóirat, 1956-), az Élet és Irodalom, a Kortárs, a Társadalmi Szemle, az Új Írás, a Jelenkor (időszaki lap), az Irodalmi Újság, a Tiszatáj, a Valóság, a Film-Színház, 1994 után pedig a Kláris, a Jelkép, a Koszorú, a Jelenlét, az Internet-Újság, a Pécsi Új Hang, a Csepel-sziget, a Föveny és a Pécsi Szivárvány folyóiratokban.

 

boristvanivanii.jpg

 

boristvanivani.jpg

boristvanivaniii.jpg

boristvanivaniv.jpg

boristvanivanv.jpg

boristvanivanvi.jpg

 

Szentgyörgyi Kornél és az absztrakt

Életrajz

1935-41 között tanulmányokat folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Karlovszky Bertalan és Szőnyi István voltak. Római ösztöndíjas időszakában, 1942-ben Rómában, a Cinecittához tartozó főiskolán díszlettervezést tanult. 1948–52-ben a csepeli képzőművészeti szabadiskolát vezette. 1952–56-ban tagja volt a Honvéd Képzőművészeti Stúdiónak. 1938-tól kiállító művész, történelmi képeivel és életképeivel vált ismertté. Az 1950-es években a munkáséletet és a katonaéletet ábrázoló szocreál stílusban festett képei megfeleltek a hivatalos művészeti irányzatnak. Imre Istvánnal közösen festett Almaszedők című képét 1953-ban Kossuth-díjjal jutalmazták.

Az 1960-as években eltávolodott a szocreál stílustól, a látványelemek absztrahálásával eljutott a konstruktív, dekoratív táj- és csendélet kompozíciókig, majd a teljes absztrakcióig. Életének végső alkotó időszakában ritmikus szín- és formakompozíciókat festett.[1] A Fészek Művészklub tiszteletbeli tagja volt.

Műveit a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Szolnoki Képtárban, a Várpalotai Múzeumban, a szlovákiai Dunaszerdahelyi Galériában, a lengyelországi Słupsk Múzeumban, valamint hazai és külföldi magángyűjteményekben őrzik. Sok munkája sikeresen szerepelt a párizsi L'Hotel Drouot festmény aukcióin.

Köztéri alkotások:

Kiállításokon:

Forrás:

Wikipédia

 

Képei magángyűjteményben:

 

szentgyorgyi_kornel-_absztrakt_alakok_1.jpg

                                                            Szentgyörgyi Kornél - Menyaszonyi Absztrakció

                                                                              Olaj-farost 60x80 

 

szentgyorgyi_kakas.png

                                                  Szentgyörgyi Kornél - A Kakas széteső formavilága

                                                                       Olaj-farost 50x70

 

 

szentgyorgyi_kornel_a_fekete_vitorlas.jpg

                                                             Szentgyörgyi Kornél - A fekete vitorlás

                                                                             Olaj-farost 50x70

 

szentgyorgyi_kornel-_a_mindet_lato_szem.jpg

                                                  Szentgyörgyi Kornél - A mindent látó szem

                                                                      Olaj-farost 60X80

untitled.png

 

                                                          Szentgyörgyi Kornél - Absztrakció

                                                                        Olaj- farost 50X70

 

img_2417_2.JPG

 

                                                   Szentgyörgyi  Kornél - A tehetetlen szegénység

                                                                         Olaj-farost 80x60

 

szentgyorgyi_zold.jpg

 

                                                                   Szentgyörgyi Kornél - Zöld absztrakt

                                                                                       Olaj-farost

 

 

szentgyorgyi_narancs.jpg

 

                                                    Szentgyörgyi Kornél - Narancssárga szétesése

                                                                                Olaj-farost

 

szentgyorgyi_-keksarga.jpg

 

                                                                        Szentgyörgyi Kornél

                                                                               Olaj-fa

               

 

voroslo.png

                        

                                                                   Szentgyörgyi Kornél- Vöröslő nap

 

Kerényi Jenő

Életrajz

A Mintarajziskolában tanult, majd 1931-től 1937-ig a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő tanítványa volt, később tanársegéde lett. Fővárosi ösztöndíjat, majd római ösztöndíjat nyert. 1937-38-ban Olaszországban járt tanulmányúton.

Nagy hatással volt rá az etruszk művészet és a szobrászok közül Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikai munkái. Hazajőve a szolnoki művésztelepen, Szentendrén és a Százados úti művésztelepen is dolgozott. 1938-tól rendszeresen szerepelt kiállításokon; első gyűjteményes kiállítása a Tamás Galériában volt 1941-ben. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt készített Táncoló című szobrával Grand Prix díjat nyert; 1960-ban a Velencei Biennálén nagyobb kollekcióval vett részt.

Szobrait drámai expresszivitás, erőteljes kompozíció és izgatott felületkezelés jellemzi; jó arányérzékkel szerkeszti a csoportos kompozíciókat; a mozgás ábrázolásának kiváló mestere. Kisplasztikáinak nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, mely 1976-ban rendezett tiszteletére emlékkiállítást. Szentendrén a Kerényi Jenő Emlékmúzeum állandó kiállítás keretében mutatja be műveit. Egyes megrendelésre készített, politikai mondanivalót is kifejező szobrait a szoborparkok őrzik.

Köztéri szobrai:

 

Forrás:Wikipédia

Könyv a művészről:

kerkonyv.png

Paizs László

Életrajz

A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos voltak a mesterei. Allegorikus alakokat (sgraffito) formázott az Odry Színpad számára 1958-ban. A korszakban divatos murális munkák kivitelezésében vett részt már főiskolás éveiben is mesterei és Fónyi Géza, Konecsni György, Domanovszky Endre mellett. Végzős korában, 1959-ben éppen egy Mozaik című murális munkát készített diplomamunkaként a korabeli Kertészeti Egyetem részére.

Az 1960-as évek elején a korban szokásos hagyományos realista felfogású olajképeket festett, de pár év múltán Olaszországban az 1964-es velencei biennále amerikai pavilonjában megismerkedett a pop art irányzattal, s ennek jegyében alkotott, ezen textil, fém és bőranyagú varrottas képeit eleinte nem engedte tárlatra a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének (FKSE) zsűrije. 1961 óta volt kiállító művész, elsősorban hazai, de számos nyugat-európai országban (NSZK, Olaszország, Dánia, Franciaország) rendezett tárlaton is megmérette magát.

Az 1970-es évektől már kiállíthatta itthon is pop art-os objektjeit, egyik legnevezetesebb A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett: 1914 (1970), mely alkotás plexiüvegből, újságpapírból és szarvasbogarakból készült.[1] Később főként átlátszó plexitömbökből dolgozott, s a legkülönbözőbb, a témát találóan kifejező alapanyagokat használt hozzá, például ruhacsipeszt A szegedi egyetemisták emlékére (1956. október 26.) című képhez vagy például szemüveget Nagy Imre arcmásának felidézéséhez.

Az 1980-as évektől köztéri színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai igen népszerűek voltak, számos hazai és külföldi megrendelést kapott, le is szállította azokat. Organikus plasztikájú bronzszobrokat is mintázott, köztük a Thália Színház épületszobra, életnagyságú allegorikus női figura (1997). Színes poliészter táblaképeket is alkotott roncsolt felülettel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni szurrogátumok lennének. A mindig megújulni képes művész az 1990-es években korábbi roncsolt táblaképeire emlékeztető nagyméretű egyedi grafikákat készített, melyeken az emberi alakok már kizárólag nonfiguratívak.

Számos hazai és külföldi közgyűjteményben őrzik alkotásait, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a szombathelyi, dunaszerdahelyi, szczecini galériák.

Díjak:

Munkácsy Mihály-díj (1980)

Érdemes művész (1988)

Kossuth-díj (2007)

 

Forrás: Wikipédia

Könyvek a művészről:

 

paizs_ii.jpg

 

 

 

paizs.jpg

süti beállítások módosítása