Életrajz
A Mintarajziskolában tanult, majd 1931-től 1937-ig a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő tanítványa volt, később tanársegéde lett. Fővárosi ösztöndíjat, majd római ösztöndíjat nyert. 1937-38-ban Olaszországban járt tanulmányúton.
Nagy hatással volt rá az etruszk művészet és a szobrászok közül Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikai munkái. Hazajőve a szolnoki művésztelepen, Szentendrén és a Százados úti művésztelepen is dolgozott. 1938-tól rendszeresen szerepelt kiállításokon; első gyűjteményes kiállítása a Tamás Galériában volt 1941-ben. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt készített Táncoló című szobrával Grand Prix díjat nyert; 1960-ban a Velencei Biennálén nagyobb kollekcióval vett részt.
Szobrait drámai expresszivitás, erőteljes kompozíció és izgatott felületkezelés jellemzi; jó arányérzékkel szerkeszti a csoportos kompozíciókat; a mozgás ábrázolásának kiváló mestere. Kisplasztikáinak nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, mely 1976-ban rendezett tiszteletére emlékkiállítást. Szentendrén a Kerényi Jenő Emlékmúzeum állandó kiállítás keretében mutatja be műveit. Egyes megrendelésre készített, politikai mondanivalót is kifejező szobrait a szoborparkok őrzik.
Köztéri szobrai:
- Hősi emlékmű (1940) (Léva)
- Osztapenko-emlékmű (1951) (Bronz, magasság: 430 cm; Szoborpark, Budapest)[3]
- Korsós nő (1957) (Budapest)
- Anya gyermekkel (Almásfüzitő, Szentendre)
- Legenda (1963) (Tihany)
- Gitáros lány (1966) (Vác)
- Munkásmozgalmi emlékmű (1964) (Nagykanizsa)
- Kezek (Miskolc)
Forrás:Wikipédia
